A Kecskemét Táncegyüttes Nagybetyár csoportja – a Csiperó égisze alatt – Ankarában járt az elmúlt héten. A fiatalok, amellett, hogy újra találkozhattak török barátaikkal, két fellépést is vállaltak a fővárosban.

Az Európa Jövője Egyesület által szervezett Csiperó gyermektalálkozók résztvevői ezen a nyáron tesznek viszontlátogatást külföldi barátaiknál. Az első kiutazó csoportok egyike a – Hírös Agóra kulturális központ berkein belül működő – Kecskemét Táncegyüttes Nagybetyárjai voltak, akik az ankarai Hacettepe Egyetem csapatával állnak kapcsolatban.

A Hacettepe Egyetem Gyermek- és Ifjúsági Néptánccsoportjával a kapcsolatunk 2013-ban kezdődött el. Egy nemzetközi fesztiválon találkoztunk velük, majd a következő évben a Csiperó gyermektalálkozón fogadtuk őket. 2014-ben a Kisbetyár csoportunk fogadta a török táncosokat, majd 2015-ben viszontlátogatást tettünk náluk. A kapcsolat ezután sem szakadt meg, a következő két évben Kanadában és Fehéroroszországban nemzetközi néptáncfesztiválokon találkoztunk, és azóta is rendszeresen megosztjuk egymással szakmai tapasztalatainkat. Majd 2018-ban már a Nagybetyár csoportunk csatlakozott a Csiperóhoz, és látta vendégül a török fiatalokat, akikhez az elmúlt héten egy 60-fős csapattal utaztunk ki, az Európa Jövője Egyesület támogatásával.

A kecskeméti táncos fiatalok folyamatosan tartották a kapcsolatot új török barátaikkal, így már nagyon várták a viszontlátogatást. Családoknál laktak, kirándultak és két jelentős néptáncfellépésük is volt az egy hét alatt.

A Hacettepe Egyetemen, az 1800 férőhelyes nagyteremben török gyermek-, ifjúsági és felnőtt-tánccsoportok mellett léptek fel Nagybetyárjaink, óriási sikerrel. Az utolsó este pedig az egyetemen egy háromszáz fős záróvacsoráján táncoltak fiataljaink, a húszperces műsorukat követően pedig megtáncoltattak mindenkit.

Nagy élmény volt a táncosaink számára a Magyarország ankarai nagyköveténél, Mátis Viktornál tett látogatás is. Gyönyörű műemlék villájába meghívta a kecskeméti és az ankarai csapatot is, a másfél órás ott-tartózkodásunk alatt mesélt a török–magyar barátságról, a török szokásokról, a nagyköveti munkáról. Bemutatta azt a zongorát is, amit még egykoron elődje vásárolt a török népzenekutatásban is meghatározó jelentőségű tudományos munkát végző Bartók Béla számára, aki a 1936-os ankarai ottléte alatt játszott rajta.

A kecskeméti és ankarai fiatalok nagyon jól kijöttek egymással. Újabb közös élményekkel gazdagodtak az angol nyelven folyó táncpróbák közben is.

A török fiatalok megtanítottak a mieinknek egy modern köntösbe öltöztetett török néptáncot, amit a legnagyobb meglepetésükre 15 perc alatt el is sajátítottak Nagybetyárjaink. A török és a magyar néptánc nem sok hasonlóságot mutat, viszont a törökben is vannak vonulós táncok, szólisztikus táncok, érdekes lábmozdulatok és néha meg-megütik a csizmájukat, akárcsak mi, magyarok. Biztos vagyok benne, hogy ez utóbbit még a 150 éves török uralom alatt tanulták el a magyaroktól.